A SzerzÅ‘ úgy képes a liturgia gazdagabb korszakai felé fordulni a funkcionalitás jobb megértése érdekében, hogy közben túllép a merÅ‘ nosztalgián, és hamisÃtatlanul kortárs terekben és épÃtészi elgondolásokban fedezi föl a történelmi elÅ‘képek funkcionális megfelelÅ‘jét. Másik erénye, hogy különös fogékonysággal bÃr azon kultúrtörténeti folyamatok iránt, amelyek fÅ‘leg a XX. században megalapozták a templomépÃtés késÅ‘bb kánonná merevedÅ‘ mintázatait. Harmadik erénye, hogy azt a megfigyelÅ‘i alapállást, amelyet a templomépÃtész szempontjából kÃvánatosnak tart, maga is gyakorolja. A SzerzÅ‘ nemcsak a liturgikus cselekmény, hanem a pályatársak alkotásai és ars poeticája szintjén is megfigyel, beleérez, elÅ‘Ãtéletek nélkül igyekszik megérteni a különbözÅ‘ megnyilvánulási módok mögött a fölismeréseket és a hiteles, eredeti alkotói magatartásokat.
Szent István Társulat, Budapest, 2020.