A szenvedés teljesÃtményt és növekedést jelent. A szenvedés tulajdonképpeni teljesÃtménye nem más, mint érési folyamat. Az érést azonban az alapozza meg, hogy az ember belsÅ‘ szabadságra jut minden külsÅ‘ függÅ‘ség ellenére. Gondoljunk olyan extrém helyzetre, mint a hadifogság vagy a koncentrációs tábor: ebben a helyzetben az ember rendkÃvüli módon függ azoktól a feltételektÅ‘l, amelyeket rákényszerÃtenek. De kitűnik, hogy ezek a feltételek és körülmények csak tevékenységét és élményeit határozzák meg, Å‘t magát azonban meghagyják szabadnak, amint arról van szó, ahogyan Å‘ viszonyul ehhez a külsÅ‘ körülmények által rendkÃvüli mértékben meghatározott szituációhoz. Ez pedig azt jelenti, hogy az ember szabad minden feltételtÅ‘l és körülménytÅ‘l, és szabad sorsa belsÅ‘ uralására, az igaz, Å‘szinte szenvedésre. Ez a szabadság nem ismer feltételeket, ez a szabadság minden körülmények között és az utolsó leheletig érvényesül.
